Serpenyős pizza, meg egy kis mese

Már az időszámításunk előtti Egyiptomban is, a fáraók születésnapjára készítették. Na jó, nem a ma ismert pizzát, de valami hasonlót. Ők egy gyógynövényekkel ízesített lapos kenyeret sütöttek. Darius király katonái a pajzsukon sütötték ezt a lapos kenyeret, datolyát és sajtot tettek rá. A pizza elődjét talán mindig is fogyasztották a mai Olaszország területén. A paradicsomot csak a 17. századtól kezdték el fogyasztani, előtte mérgezőnek tartották a vörös bogyókat. Előtte zsírral, vagy tejföllel kenték meg a pizza elődjeit, erre mentek a feltétek.

1889. Ekkor született meg Nápolyban a modern pizza. Raffaele Esposito pékmester Margherita di Savoia királyné tiszteletére készítette el az olasz színekbe tündöklő Pizza Margherita-t, a még ma is működő Pizzeria Brandi sütödében.

Pizza Margherita

A tradicionális nápolyi pizzának hivatalosan két változata ismert. A San Marzano paradicsom szolgál mindig a szósz alapjául, valamint a vízibivaly zsíros tejéből készült mozzarella sem maradhat el. A Pizza Margherita paradicsomszósz, mozzarella és friss bazsalikom levél, valamint a hidegen sajtolt olívaolaj szerelemgyermeke. A Pizza Marinara csak paradicsomszószt, fokhagymát tartalmaz, még sajt sincs rajta. Nem is csoda, hogy Olaszországon kívül nem is igazán ismert.

A Nápolyból Amerikába vándorló olaszok vitték magukkal a pizzakészítés tudományát, innen indult a paradicsomos lapos kenyér világhódító útjára. Ember nem tudja ma már hányféle pizza létezik, minden nemzetnek megvan a sajátja. Vékony és vastag tésztás, ananászos vagy ananász nélküli, tejfölös, olajos, sajtszószos, barbeque alap és így tovább. Kínába még az orrfacsaró duriánt is képesek rátenni.

Ahány ház, ahány ország, annyi pizza. Nincs két ugyanolyan. Én most a saját pizzareceptemet mutatom meg nektek. Mivel az én kis sütőm nem tud több száz fokot kicsiholni magából, mint az olasz pizzamesterek fatüzelésű kemencéi így egy kis trükkhöz folyamodtam, hogy alul jó ropogós, belül omlós legyen a végeredmény. A már kész pizzatésztából kézzel valamilyen körszerű formát nyújtottam. A tésztát egy alulról hevített serpenyőbe tettem, itt pakoltam rá minden feltétet, na meg a szószt is. Innen repült a lehető legforróbb sütőbe és néhány perc alatt kész is lesz. Lássuk hogyan készül!

Az én kis pizzám
  • 500 gramm liszt ( Legjobb a BL00-ás liszt, ezzel állítólag jobb, de a sima, mezei fehér liszt is megteszi)
  • Egy fél tömb élesztő
  • 2,5-3 deciliter víz
  • 2-3 evőkanár olívaolaj

A tésztához először felfuttattam az élesztőt. Egy deci kéz meleg vízbe feloldottam, egy csipetnyi cukorral és vártam, amíg elkezd felfutni a poháron. Arra figyeljetek, hogy ha túl meleg a víz, akkor meghalnak a kis élesztő gombák. Amíg a kutyulék felfut, addig a sót, lisztet és az olajat összekevertem, majd jött a felfutott élesztő. Azt, hogy a liszt mennyi vizet fog fel venni, nem tudom megmondani, mert liszt és liszt közt is van különbség. Én mindig apránként adom a tésztához a vizet, amíg a tészta jó ruganyos nem lesz és nem tapad. A kidagasztott pizzának valót egy meleg helyen, konyharuhával letakarva kelesztem. Kb egy óra alatt duplájára kel. De addig is van még tennivaló.

  • 3 deciliter passzírozott paradicsom (passata)
  • Egy gerezd fokhagyma
  • Só, bors
  • Egy löttyintésnyi olívaolaj
  • Oregánó, kakukkfű

A pizzaszószhoz egy gyorsforralóba öntöttem a paassata-t, belenyomtam a fokhagymát, a fűszereket és kb 10 percig rotyogtattam, hogy kicsit sűrűsödjön be.

A pizzákra én trapista sajtot reszeltem le, de mivel a sajtból sosem elég, még egy kis mazzarellát vágtam. A mozzarelláról a felesleges vizet leitattam néhány konyhai papírtörlővel, nem akartam hogy eláztassa a pizzámat. A konzerv kukoricát leszűrtem, a koktél paradicsomokat félbe vágtam, a csiperkét szokásom szerint jól lepirítottam.

Ha megkelt a pizza tészta, három egyenlő részre osztottam, kis gömböcöket formáztam belőlük, majd megint lefedve még 10 percet kelesztettem. A sütőt a lehető legforróbbra állítottam, nálam ez 250 fok. Ha letelt a 10 perces kelesztés, a munkafelületet megliszteztem, majd egy szimpatikus kis gombócból kézzel igyekeztem, valami körhöz hasonlatos formát nyújtani. Belülről kifelé nyújtogattam, hogy a szélén legyen egy perem, ami majd jó ropogós lesz. A kinyújtott pizzát egy alulról, nagy lángon hevített serpenyőbe dobtam és megszórtam minden földi jóval. Először a szósz, sajt, majd erre jött többi feltét, a tetejére meg a mozzarella. Ha nektek a serpenyőt be lehet tenni a sütőbe, az a legegyszerűbb. Ha nem, akkor tegyétek át egy tepsibe és így süssétek meg. Nálam egy pizza olyan 7-8 perc körül sült meg szépen. A sütési idő természetesen függ, a tészta vastagságától és a sütő tulajdonságaitól is. Ha elkezd pirulni a széle akkor már kész is van.

Hogy ti mit tesztek rá, az csak is rajtatok áll. Amit csak megkívántok mehet, sonka, kolbász, csirkehús, olajbogyó, ananász, kolbász, virsli, vagy akár bolognai ragú. Csak rajtatok áll.

Amennyiben elkészítettétek, hozzáfűznivalótok vagy kérdésetek van írjatok bátran!

Jó étvágyat!

Ajánlott cikkek

4 hozzászólás

  1. Gergő, legközelebb Te sütöd itthon a pizzát! 🙂

  2. Ügyes ☺! Gratulálok!

  3. Ügyesen megoldottad, nagyon finom lehetett!
    Ha szeretsz kísérletezni az ízekkel, és ezt nem ismered még, egy próbát megér. Nekünk ízlett, és nagyon gyorsan elkészült!
    https://katalin-konyha.blogspot.com/2018/08/gyors-serpenyos-pizza-tejfolos.html

    1. Kedves Katalin!
      Majd biztosan ki fogom próbálni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Instagram