Erdélyi töltött káposzta

A jó öreg töltött káposzta. Egy embert nem ismerek aki nem szeretné, legfeljebb olyat, aki csak a tölteléket eszi meg, a káposztát meg nem. Ezer meg ezer féle verzió létezik. Ahány ház annyi szokás, mindenkinek van egy jól bevált családi receptje. Én most a mienkét szeretném megmutatni Nektek.

Erdélyben születtem, de itt nőtem fel Magyarországon. Régen sűrűn jártunk ‘haza’, évente legalább egyszer. Sok rokon él még mindig kint. Amikor csak Erdélyben járunk, igyekszünk minél több rokont meglátogatni. Valakinél mindig van töltött káposzta. Ella nénjéé a kedvencem, Ő valahogy mindenkinél jobbat készít, talán csak a néhai mama tudott finomabbat.

Itt magyarban is sok háznál ettem már töltikét. Nem akarok én senkit sem megbántani, az itteni verziók is nagyon-nagyon jók. De valahogy még sem tudták megidézni azokat az ízeket, amiket annyira hiányolok. Sokáig nem is sejtettem, mi is amitől a miénk annyira más.

Most az ünnepek alatt Szegedről haza utaztam szüleimhez. Mint mindig, idén karácsonyra is csinált Anya töltött káposztát. Odaálltam mellé és igyekeztem ellesni minden titkát. (Amúgy Anyukám is blogol, isteni süti receptek vannak nála)

Hozzávalók

  • Egy fej káposzta (legjobb ha savanyított)
  • Fél kiló savanyú káposzta
  • Egy kiló darált sertéshús
  • Két deciliter rizs
  • Egy nagyobbacska hagyma
  • Egy deci paradicsomlé
  • Só, bors, paprika
  • Egy szál füstölt kolbász (vagy más füstölt hús)
  • Egy-egy mokkáskanál csombor és kapor
  • Sonka/csülök főzővize

Ha savanyú káposztába szeretnénk tölteni, akkor azzal nincs sok dolgunk, Legfeljebb, ha nagyon savanyú át lehet mosni és ennyi. Friss káposzta esetén viszont a leveleket elő kell főzni. Mi ezt úgy szoktuk csinálni, hogy a káposztát a torzsája körül egy éles késsel körbe vágjuk és egy fazék forrásba lévő vízbe tesszük. Ahogy kellő képen megpuhultak a levelek egyszerűen leválnak a fejről és ki lehet halászni őket. Az előfőzött lapukat hagytuk langyosra hűlni.

Addig elkészült a töltelék. A darált húst, a finomra vágott hagymát, a rizst és a fűszereket összekevertük a paradicsomlével. És itt van a legnagyobb különbség az erdélyi verzióban. A csombor (más nevén borsikafű) egy nem igazán ismert fűszer Magyarországon, viszonylag kevesen használják. A kaprot szerintem senkinek sem kell bemutatni. Jellegzetes, markáns fűszer, sok ember nem is szereti. Nyugodtan lehet kevesebbet tenni a töltelékbe, mint egy mokkáskanál, vagy akár ki is hagyható, ha valaki nagyon ódzkodna a kaportól.

Ezután jöhet a levelek betöltése. A vastag eret kivágtuk és a képen látható módon töltöttük be.

Egy nagy fazék aljára a savanyú káposzta felét szórtuk és erre ágyaztuk a töltikéket. Közbe egy-egy darab kolbászt pakoltunk a töltelékek közé. A végén a maradék savanyú káposztát a tölteléket tetejére halmoztuk és még egy kis kaporral, csomborral megszórtuk. Amikor sonka fő, a főzőlé egy részét Anya mindig lefagyasztja, így ha kell mindig van. Abból körülbelül három decit öntöttünk a fazékba, aztán annyi vízzel öntöttük fel, hogy ellepje, majd két órát főztük fedő alatt alacsony lángon. Két óra után a tetejéről kivettünk egy tölteléket, ha abban megfőtt a rizs, akkor már elkészült.

Amennyiben elkészítettétek, kérdésetek, vagy hozzáfűzni valótok van, írjatok bátran!

Jó étvágyat kívánok!

Ajánlott cikkek

2 hozzászólás

  1. BUÉK, finomat főztél ismét! Nagyon guszták ezek a háromszög alakú töltelékek. Én kicsit másképpen tekerem fel a levelet, egyik felét behajtom, a másikat bedugdosom, ahogy Erdélyben láttuk nyaralásaink során. De már régóta szerettem volna ilyen kicsi gúla alakúakat készíteni, amilyen a szatmári változat is. Előbb utóbb ki fogom próbálni 😁. És a csomborból én is sokat teszek minden káposztás ételbe 😀.

    1. Köszönöm szépen és boldog új évet!
      A mai nap kapros tejszínes csirkét csináltam, abba is tettem egy csipetnyi csombort kísérletezésnek. Meglepően jót tett neki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Instagram